Panov apó karácsonya

Panov apó karácsonya, Lev Tolsztoj népmesefeldolgozása a most bemutatásra kerülő könyvem.

Panov apó egy kis orosz falucskában élő idős susztermester. Egyszobás kis házában lakott és itt volt a műhelye is. Mindenkihez volt egy-két kedves szava, ezért nagyon szerették a helyiek. Karácsony napján azonban szomorúság járta át a szívét. A felesége már régen meghalt, a gyerekei pedig már felnőttek és elköltöztek, ezért egyedül ült a szobájában Szenteste. Az utcán közben minden ablakból gyertyák fénye látszódott, együtt voltak a családok, nevettek és együtt vacsoráztak. Csak ő volt egyedül. Majd elkezdett egy könyvet olvasni a karácsony történetéről és elaludt a lapok felett. Egy hangot hallott, aki megszólította, de nem látott senkit. Jézus volt az, és azt mondta neki, hogy holnap eljön hozzá.

Panov apó egész nap az ablakban állt és várta. Ezalatt meglátott egy utcaseprőt, aki ott vacogott a hidegben és megkínálta egy csésze teával. Majd egy szegény asszony jött arra a kisfiával, akinek nem jutott cipőre. Az öreg suszter elővette a legszebb kis cipőcskét amit még régen készített és neki ajándékozta. Mikor elmentek, már késő volt és Panov apó már nagyon kíváncsi volt, hogy mikor is jön már Jézus. Majd egy hang szólt hozzá ismét: "Éheztem és ennem adtál, szomjaztam és innom adtál, jövevény voltam és befogadtál. Miközben ezeken az embereken segítettél, velem tetted azt."

Karácsony közeledtekor mindannyiunkat átjár a szeretet, a másokról való gondoskodás és segítés gondolata. És annyira nagyszerű lenne, ha ez az ünnepek elmúltával is megmaradna, ugyanúgy odafigyelnénk egymásra akkor is, ha már kihunytak a karácsonyi fények.

Véletlen tartalmak