Mókus és Medve

#recenzió

A Snöfriddel egyidőben kezdtük esti meseként olvasni Andreas H. Schmachtl másik könyvét is. Tegnap este értünk a végére, és nagyon megtetszett mindannyiónknak ennek a kötetnek a humora. Az Alma Magdikkal ha összehasonlítom, ezekben a történetekben jobban dominál a humor, míg az Alma Magdikban a kedvesség és báj. Ebben a könyvben 20 történet olvasható, melyek egyenként nagyjából 6 oldalasak, és oldalpáronként mindig találunk legalább 1 színes rajzot. Minden mesének van eleje - közepe - vége, így kerek egészt alkotnak. Hogyha szerettétek az adventi kalendáriumkönyveket, melyekből december 1-től december 24-ig vagy 25-ig lehetett olvasni naponta egy mesét, akkor ez a kötet is alkalmas lehet a húsvét, a gyereknap, vagy akár a szülinap és a névnap előtti visszaszámolásra is.

A könyv első fejezetében Medve és Mókus elhatározza, hogy innentől minden reggel együtt indulnak el a tóra horgászni. Pontosabban mókus nemhorgászni, mivel a mókusok nem horgásznak.🤭 Ezáltal minden további mese eköré az esemény köré épül fel: Mókus várja, hogy Medve megérkezzen és elinduljanak. Ám a várakozás sosem telik unalmasan, mert Mókus 150%-on pörög (legalább) és mindig garantálja, hogy történjen valami a környezetében: megmenti az erdei állatokat a (képzeletbeli) tengeri vihartól, vagy kiderül, hogy ő nem szereti a nyarat, illetve kihajtanak az általa elrejtett makkok érdekes helyeken. A kedvenc történet a gyerekek szerint egyértelműen a második volt, melyben Mókus az új kenyérpirítóját próbálgatta ki, és persze nem bírta megállni, hogy megnyomja a turbó gombot, mellyel a levegőbe repítette és messzire kilőtte a kenyérszeleteket. Többször is...😄 Utána napokig eljátszották ezt a jelenetet a saját kis fa kenyérpirítójukkal.😄

Összességében ez a könyv is hasonlóan szép élményeket kínál felnőtteknek és gyerekeknek is egyaránt. A kis hebrencs, túlbuzgó Mókus és a nyugodt, megfontolt Medve kalandjai pedig egy újabb kötetben folytatódnak.

Kapcsolódó tartalmak

Véletlen tartalmak