Erdők, mezők, nádak, erek, a sziklák nem felejtenek

#recenzió

Egy igazán különleges mesekönyvet szeretnék most bemutatni, mely a nomád őseink mondavilágába invitálja az olvasóit🌿.

Ezt a gyönyörű vászonborítós könyvet olvasva pillanatok alatt elrepülhetünk egy, a mesekönyvek által eddig nem érintett világba, a szteppei nomád kultúra világába. Érdekes, hogy az ősmagyar szokásokról, rituálékról nem gyakran lehet gyerekkönyvekben hallani. Ez a könyv ezt az űrt igyekszik betölteni.

A történet alapja, hogy egy törzs vezérének lányát senki sem tudja meggyógyítani, mert két világ, a földi és égi világ között ragadt, az álmok birodalmában, egy rontás következtében. A legfőbb táltos szerint visszatérni pedig az ősei segítségével tud csak. Az utazása alatt találkozik a magyar mondák ismert és kevésbé ismert alakjaival: griff, fehérlófia, csodaszarvas, kerecsensólyom (turulmadár).

A mesét olvasva találkozunk olyan szavakkal, melyeket nem biztos, hogy mindenki ismer (pl. szimurg, kagán, lúdvérc, viza), ezért ezekről a könyv végén egy fogalomtárban olvashatunk bővebben.

Találhatunk egy táblázatot a rovásírásról is (a rovásírás a helységnévtábláknál már szemet szúrt a gyerekeimnek, így magyarázatot kaptak ennek eredetéről).

Nem utolsó sorban egy feladványt is kiemelnék, a főszereplő kislány neve van elrejtve az egész oldalas rajzokon.

Véletlen tartalmak