Boszi ​seprűnyélen

Julia Donaldson könyveivel csak az utóbbi időben ismerkedtem meg, amikor a kisfiamnak kerestem olvasnivalót. Ugyanis, neki a lányomnál jól bevált könyvek nem jöttek be, és kitartóan próbálkozok, hátha találok valamit, ami a fogára való. A boszi seprűnyélen🧹 volt a 3. könyvünk az írónőtől. A kisfiam magához képest sokat vette a kezébe, végig is hallgatta amikor felolvastam, úgyhogy azt mondhatom, neki tetszik ez a fajta verses műfaj, szokott még idézni is belőle.😊

A versek megfogalmazása modern, mai, fiatalos. Elsőre meg is lepődtem rajta🙈. Amikor először olvasom fel valamelyik Julia Donaldson könyvet, mindig azt gondolom magamban, hogy ebből meg mégis mi fog kisülni??? Számomra teljesen abszurd és furcsa dolgok történnek, a szó pozitív értelmében, és nagyon kíváncsi vagyok a történet végére. Ebben a könyvben is a boszi a cicájával🐈 utazik a seprűn, majd leejt ezt-azt repülés közben, aztán a tárgyait megtaláló állatok csatlakoznak, és együtt repülnek tovább a seprűn, ami aztán eltörik, leesnek róla az állatok, a boszit közben egy sárkány meg akarja enni, akit aztán elijeszt az egymáson lévő állatokból alkotott sáros mocsárszörny. Mindenre számítottam, csak épp erre nem.😂

Véletlen tartalmak