A lány, aki olimpiát nyert

#recenzió

Nincs egy hete, hogy véget értek a Párizsi olimpiai játékok🌿🥇, így itt az alkalom, hogy megmutassam a Naphegy kiadó életrajzi sorozatának Elek Ilona életéről szóló részét, aki első magyar nőként szerzett olimpiai bajnoki címet 1936-ban Berlinben.

Elek Ilona iskolás lányként az éppen 100 éve rendezett Párizsi olimpiáról tudósító újságcikkben látta meg először a vívást🤺, mint sportot, és nagyon megtetszett neki. Elhatározta, hogy az édesapja által kapott - zongoraórákra🎹 szánt - pénzből a húgával, Margittal inkább a Fodor Sportegyesületbe mennek, és megismerkednek a vívással. Akkoriban nem volt megszokott, hogy a nők küzdősporttal foglalkozzanak, így a férfiak edzései után, külön mehettek be csak a terembe, és némely edző nem is foglalkozott nőkkel. Szerencsére az edzője felismerte a tehetségét, és rábeszélte Ilona édesapját, hogy a lányait engedje vívni.

Az az út, amíg olimpiai bajnok lett közel sem volt egyszerű, rengeteg nehézség kövezte ki, de Ilona kitartása és sport iránti szeretete nem hagyott alább, így 1936-ban és 1948-ban Londonból🏴󠁧󠁢󠁥󠁮󠁧󠁿 is aranyéremmel a nyakában térhetett haza. 1952-ben Helsinkiben ez csak egy rossz bírói döntés miatt nem ismétlődött meg. Az idei olimpián is hatalmas teljesítmény volt egy-egy aranyérmet megszerezni, de 88 éve, Elek Ilonának nemcsak az ellenfelét kellett legyőznie, hanem az edzőit illetve a vívőszövetség elnökét is, hogy egyáltalán nőként elindulhasson versenyeken. Neki és a hozzá hasonló úttörőknek köszönhetjük, hogy mi és a kislányaink már bármely sportot űzhetjük. Ki tudja, hogy 100 évvel később, ezt a Párizsi olimpiát nézve hány leendő olimpiai bajnok kapott most kedvet egy-egy sporthoz?

Kapcsolódó tartalmak

Véletlen tartalmak